A december sokak számára a rohanásról, a programokról és az ünnepi logisztikáról szól. De van egy lassabb, halkabb dimenziója is ennek a hónapnak, amit az introvertáltak igazán értékelnek. Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem azt az öt dolgot, amit mi, introvertáltak különösen szeretünk decemberben.
A tél egyik leginkább ellentmondásos ajándéka a korai sötétedés. Bár sokan panaszkodnak miatta, az introvertáltak számára megnyugtató a korai sötétedés. Nem kell magyarázkodni, nem kell újra és újra elmondani, hogy „most nincs kedvem menni”. A világ egyszerűen igazodik ahhoz a lassabb ritmushoz, ami minket egész évben jellemez. A békés otthoni pillanatokban, gyertyafény mellett, a puha takaró alatt, meleg teát kortyolgatva sokkal többet kapunk, mint amennyit bármelyik zsúfolt esemény nyújtani tudna.
A lakásokban felbukkanó meleg fényű fényfüzérek, a gyertyák lassú ragyogása, a hangulatlámpák nyugodt fénye önmagukban is kis szentélyeket teremtenek. Az introvertáltaknak ezek a terek sokkal többet jelentenek puszta dekorációnál: megnyugvást, biztonságot, védett közeget.
Az év utolsó heteiben minden elcsendesül. Kevesebb email érkezik, ritkulnak a meetingek, a mindennapi teendők is könnyedebbé válnak. Introvertáltként ez olyan érzés, mintha végre mindenki belépne abba a ritmusba, amiben mi egész évben működünk.
Ez a lelassulás ajtót nyit a befelé figyelésre. Van idő átgondolni, mi történt az évben, mit csináltunk jól, min változtatnánk, milyen irányba indulnánk tovább. Gyakran ilyenkor születnek meg az új ötletek, a kreatív tervek vagy épp az a felismerés, hogy mire is vágyunk valójában a következő évben.
December tele van apró szokásokkal, amiket év közben ritkábban csinálunk. Egy könyv, amit évről évre újraolvasol, a kedvenc sorozatod, amit a hosszú estéken újra végignézel. Egy lassú esti séta, csak a fények miatt. Egy apró dekoráció, amit kézzel készítesz.
Ezek nem nagyaszabású ünnepi hagyományok. Éppen attól szépek, hogy aprók és személyesek. Ezekben a kis pillanatokban töltődünk fel igazán.
Talán a december legnagyobb ajándéka az, hogy a visszavonulás teljesen elfogadott. Senki nem kérdezi meg furcsán, hogy miért maradsz otthon, miért van szükséged pihenésre, miért vágysz egyedüllétre. A fáradtság kollektív, a lassúság normális, a csend pedig sokkal természetesebb.
Introvertáltként az egyedüllét nem magányt jelent, hanem minőségi időt önmagunkkal. Ezt decemberben végre nem kell megmagyarázni. Ebben a hónapban megtapasztalhatjuk, milyen az, amikor a világ ritmusa végre találkozik a miénkkel.
Bár egyre ritkább, amikor mégis elkezd hullani a hó decemberben, az introvertáltak számára igazi ajándék. A hóesés tompítja a világ zaját, mintha a természet is „néma módba” kapcsolna. Egy bögre teával az ablaknál megcsodálhatod a világ millió apró csodáját: ahogy a hópelyhek különböző méretben és formában hullanak és nincs köztük két egyforma, ahogy belőlünk, emberekből sem.