Egy introvertált belső világa

A csend, ami nem üres.

Amikor egyedül vagyunk, kívülről sokszor tűnik úgy, hogy nem csinálunk épp semmit. Csendben, sokszor fejhallgatóval a fejünkön ülünk egy helyben, a kérdésekre kevés szóval, lassabban reagálunk. Az introvertált embereket gyakran írják le visszahúzódónak, félénknek vagy távolságtartónak. Pedig ami kívül nyugodt és halk, belül gyakran tele van mozgással. Gondolatokkal, érzésekkel, megfigyelésekkel.

Egy introvertált belső világa ritkán üres. Inkább sűrű és mély, ami nem mindig látható.

Mit jelent introvertáltnak lenni valójában?

Introvertáltnak lenni nem azt jelenti, hogy nem szeretjük az embereket, vagy nem vágyunk kapcsolódásra. Sokkal inkább azt, hogy másképp működönk, másképp osztjuk be az energiánkat.

Míg egy extrovertált a külvilágból, a beszélgetésekből és a közös élményekből töltődik, addig egy introvertált inkább befelé figyelve nyer vissza erőt. Ez nem jobb vagy rosszabb működés, csak más.

Mégis, egy olyan világban, ahol a gyors reagálás, a hangosság és a folyamatos jelenlét az alapértelmezett, ez a „más” gyakran félreértett.

Mi történik belül, amikor kívül csend van?

Amikor egy introvertált hallgat, belül általában sok minden zajlik. Nem azért vagyunk csendesek, mert nincs mondanivalónk. Amit mondani szeretnénk, általában alaposan átgondoljuk, rendszerezzük, és csak ezt követően szólalunk meg.

Ilyenkor gyakran:

• megfigyelünk másokat és a helyzeteket,
• észrevesszük a részleteket és a kimondatlan dolgokat,
• átgondoljuk, amit hallottunk vagy átéltünk a nap folyamán,
• mérlegeljük, mit érzünk, és mit gondolunk valójában,
• előkészítjük a döntéseket.

A reakció nem reflex, hanem alapos megfontolás eredménye. 

Miért van szükség egyedüllétre?

Az egyedüllét nem menekülés és nem elutasítás. Egy introvertált számára az egyedüllét az a tér, ahol a belső világ rendeződni tud.

Az egyedüllét segít:

• feldolgozni a nap eseményeit,
• lelassítani a túl sok inger után,
• újra kapcsolódni a saját gondolatainkhoz,
• tisztábban látni és döntéseket hozni,
• visszatalálni az egyensúlyhoz.

Ez nem azt jelenti, hogy az introvertált ne szeretne emberek között lenni. Csak azt, hogy sokkal kevesebb, de mélyebb kapcsolatot tart fent.

Mi történik, ha nincs lehetőség az egyedüllétre?

Ha nem adódik elegendő idő az egyedüllétre, annak idővel jelei lesznek. Megjelenhet:

• a kimerültség,
• az ingerlékenység,
• a szétszórtság,
• a túlterheltség.

Ilyenkor nem a kapcsolatok válnak teherré, hanem az, hogy nincs lehetőség feldolgozni mindazt, ami történik. A belső világ telítődik, és ha nincs lehetőség kiüríteni, feszültség keletkezik.

Sokan csak később jönnek rá, vagy talán soha, hogy ezt a működést nem megváltoztatni kell, hanem elfogadni. Hogy nem attól lesz valaki „elég”, ha hangosabb, gyorsabb vagy állandóan társaságban van. Egy introvertált belső világa nem egy probléma, amit meg kell oldani. Inkább egy olyan tér, amit jó megóvni, mert ott születik meg az egyensúly.

A csend nem üresség.
Az egyedüllét nem magány.

Egy introvertált belső világa gyakran az a hely, ahol az egyensúly megszületik.