Az introvertáltak sötét oldala

Amit ritkán mutatunk meg.

Vannak dolgok, amiket mi introvertáltak, inkább elrejtünk. Nem azért, mert szégyelljük őket, hanem mert nehezen találjuk meg a módját, hogy kimondjuk, mi zajlik bennünk.

Sokszor kívülről csendesnek, higgadtnak, összeszedettnek tűnünk, miközben belül vihar zajlik. Ez a „sötét oldal” valójában nem rossz, csak olyan tulajdonságok, amit kevesen látnak és amit mi sem mindig értünk teljesen.

1. Túlgondolás

Gyakran gyártunk a fejünkben olyan forgatókönyveket, amik valószínűleg sosem fognak megtörténni. Hajlamosak vagyunk ezerszer visszajátszani a párbeszédeket. Egy ártatlan mondat napokig visszhangozhat bennünk, próbáljuk elemezni, vajon mire gondolhatott pontosan a másik. Néha annyira elmerülünk a gondolatainkban, hogy észre sem vesszük, mennyire eltávolodtunk a valóságtól.

2. Bezárkózás

Amikor valami bánt, hajlamosak vagyunk inkább magunkban tartani. Nem azért, mert nem bízunk másokban, hanem mert nehéz szavakba önteni azt, ami belül történik. A magány ilyenkor védelmet adhat, de ha túl sokáig maradunk benne, lassan falat épít közénk és a világ közé.

3. Túlvállalás

Sokszor félünk nemet mondani, mert nem akarunk csalódást okozni másoknak. De minden kimondatlan „nem” újabb terhet tesz a vállunkra. Így lesz a kedvességből és udvariasságból fáradtság, a segítőkészségből kimerülés. Pedig a határok kijelölése nem önzés, hanem önvédelem.

4. Elfojtás

Megtanultuk uralni az érzéseinket, hogy ne legyünk „túl érzékenyek”, „túl bonyolultak”, „túl csendesek”. De a sok visszatartott szó, a kimondatlan düh és szomorúság egyszer csak felszínre tör: általában a legváratlanabb és legalkalmatlanabb pillanatban robban ki belőlünk.

5. Eltűnés

Ha túl nagy a nyomás, a megfelelési kényszer, néha egyszerűen kikapcsolunk. Nem veszekszünk, nem magyarázunk, csak eltűnünk. Nekünk távolságra és egyedüllétre van szükségünk, hogy feldolgozzuk magunkban a stresszes helyzeteket.

A „sötét oldal” valójában nem sötét. Csak árnyalt, és sokszor félreértett. Introvertáltként a legfontosabb, amit tehetsz, hogy elfogadod ezeket a tulajdonságaidat, mert hozzád tartoznak. 

De talán mégis épp az segíthet a legtöbbet, ha megpróbálunk beszélni róla. Ha őszintén elmondjuk, hogy nem a közöny, nem a távolságtartás, és nem a felsőbbrendűség vezérel minket. Egyszerűen másként működünk. Nem akarunk senkit megbántani, csak szeretnénk, ha megértenének minket anélkül, hogy meg akarnának változtatni.