Az introvertáltak kihívásai

5 gyakori mondat, amitől azonnal lemerülsz

Vannak helyzetek, amik másoknak teljesen hétköznapiak, de egy introvertált számára igazi lelki akadálypályát jelentenek. Nem azért, mert antiszociálisak vagy „furcsák” lennénk, hanem mert másként működünk: az agyunk és az idegrendszerünk érzékenyebben reagál a társas ingerekre.

Ha te is azok közé tartozol, akik egy hosszú beszélgetés után legszívesebben órákra elvonulnának, biztosan ismerős lesz az alábbi öt „rémálom helyzet”.

1. „Mesélj magadról!”

Az a kérés, ami mindig kísért, amikor új emberekkel találkozol.
Mert mit is mondjunk? Hogy szeretünk otthon maradni, olvasni, vagy zenét hallgatni? Ezek ritkán hangzanak elég izgalmasnak. Az introvertáltak számára az ilyen helyzetek azért nehezek, mert nem rögtönzésre, hanem mélyebb, átgondolt beszélgetésekre vagyunk hangolva.
Tipp: gondold át előre, mit mondanál ilyen helyzetben: egy-két rövid, őszinte mondat rólad sokat segíthet, hogy ne érezd magad zavarban.

2. „Mi újság?”

Ez a kérdés látszólag ártatlan, de a legtöbb introvertált fejében azonnal elindul a belső pánik:
Mennyire legyek őszinte? Egyáltalán érdekli őket mi van velem?”
Sokan közülünk nem kedvelik a felszínes csevegést, mert úgy érezzük, nincs benne valódi kapcsolat. Pedig nem baj, ha nem mindig van „újdonság”. Ha csak röviden válaszolsz, az is teljesen rendben van.

3. „Majd felhívlak!”

Egy mondat, amitől sok introvertált szíve kihagy egy ütemet.
A telefonhívások spontának, nincs idő átgondolni a választ, és nem lehet előre tudni, mennyi ideig tartanak. Nem arról van szó, hogy elutasító vagy, egyszerűen más kommunikációs csatornákon érzed magad biztonságban. Egy üzenet például lehetőséget ad arra, hogy átgondoltan reagálj, és ne érezd magad kizökkentve.

4. „Beugrok pár percre!”

A mondat, ami azonnal bekapcsolja a „pánik üzemmódot”.
Mert egy introvertált számára a „pár perc” ritkán csak pár perc, és a váratlan látogatás nem öröm, hanem stresszforrás. Nem a társaság ellen van kifogásunk, csak szeretünk felkészülni a találkozásokra, fejben és lélekben is. A kiszámíthatóság biztonságot ad, a hirtelen helyzetek viszont könnyen lemerítenek.

5. „Gyere, ölelj meg!”

Az érintés sokaknak természetes, de nem mindenkinek kényelmes. Introvertáltként a személyes tér különösen fontos: az ölelés, a vállveregetés vagy bármilyen váratlan fizikai kontaktus könnyen tolakodónak érződhet.
Nem azért, mert nem kedveljük a másikat, hanem mert időre van szükségünk, hogy megnyíljunk.
A szeretetet nem mindig öleléssel, néha csendes jelenléttel vagy figyelmes gesztussal fejezzük ki.

Ha magadra ismertél, ne hibáztasd magad.
Ezek a „rémálmok” nem gyengeségek, hanem annak jelei, hogy érzékenyen reagálsz a világra.